A tinédzser-prostitúció több mint 50 millió fiatalkorút érint világszerte, a probléma egyik központja India. Sokkoló, de igaz: a 18 éven aluli indai fiatalok 20 százaléka szexből él. Az elképesztő statisztika annak köszönhető, hogy a legalsóbb kaszthoz tartozó közösségek egy része hagyományszerűen kötelezővé teszi, hogy a lányok szexmunkásként tartsák el a család többi tagját. A kaszt-alapú prostitúció legismertebb klánja az eredetileg nomád életmódot folytató Bedia-klán, de aktív szerepet vállalnak a jelenség gerjesztésében a Nat, Sansi, Kanjar és Bachada csoportok tagjai is. Tovább a teljes cikkre
” A lány egy kisteherautó mellett állt, máskor talán fel sem tűnt volna, de ezen a kora tavaszi estén valahogy sehogy sem illett oda. Nem mintha ez a kopott utca a maga roskatag, ódon házaival és szigetként pompázó macskakövével annyira mást kívánt volna, ám mégis. Valahogy megakadt rajta a szemem. A sarkon álló kisteherautó mellett állt éppen. Tétován, a sofőrrel halkan beszélgetve. Nem nézelődött, csak a kövér, izzadó emberre figyelt a volán mögött. Szürreális volt a kép, az ázott kis verébhez hasonlító tini lány és a kopaszodó, viseltes sofőr. Amíg arra vártam, hogy átkelhessek az úton figyeltem őket. A lány maximum tizenhét éves lehetett, fehérbőrű, átlagos arccal, elhanyagolt, sötétvörösre festett hajjal. Kamaszos, vézna testén nyoma sem volt nőiességnek. És ezt a hangulatot alátámasztotta csíkos harisnyába bújtatott lába, melyen ódivatú gyerekszandált viselt. Amolyan kis pöttömnyi sarkú, kisiskolás modellt. Fehér, elnyűtt pamutszoknyája alig takarta a lábait, szürke pamutmelegítőbe bújtatott karjait tétován lógatta maga mellett. Először arra gondoltam, hogy szegény, milyen esetlenül néz ki. Majd tovább mentem. A buszmegállóba érve láttam, hogy ő is lefelé sétál a domboldalon, lassan leért ő is a főúthoz. Hirtelen odasietett egy várakozó autóhoz, s behajolt az ablakon, kezében apró kis tasak villant. Ekkor világossá vált bennem, hogy miért is volt annyira idegen ezen a környéken. A lány prosti. Ahogy esetlenül csevegett a pasival jó kis belátást engedve a pamutpulcsiba, a mosolya, az egész olyan szánalmassá és átlátszóvá vált. A férfit látásból ismerem, apámék utcájában lakik. Két kamasz gyereke és egy szép, sportos felesége van. Gondoltam elhajtja a lányt, de a csevely elnyúlt, s már három kihajtási lehetőséget is elmulasztott közben. Tisztes családapa közhelyén már-már felnevettem. Mögéjük befordult a busz, a férfi intett a lánynak, hogy szálljon be. Majd gyorsan kikanyarodott és elsüvített a Duna part felé. Jó kis hely az ilyen üzletekre, gondoltam. Elhagyott, gazos. Némán felültem a buszra és a látottakat latolgattam. Ósdi környék a miénk, itt nőttem fel. Csövest, részegest, hangos, balhés családot láttak már a csendes utcák, de prostikat? Azt nem. Persze volt egy kéjnő. A Jutka. Már gyerekként is tudtuk, hogy mivel keresi a kenyerét, de ő bizony nem ténfergett az utcán. Diszkréten űzte az ipart, mi is csak egy-egy elkapott mondatból tudtuk „mi is ő” valójában.
Ám az évek haladnak. A hajdani jó környék nívója rohamosan süllyedt, s most elérte mélypontját. Talán egy-két év és drog dílerek sétálnak, majd a százéves falak között, kontrasztot alkotva régi és új világ között.”