Akik használják azt mondják, ez nem betegség és nem perverzitás. Ugyanakkor érdekes megismerni kik használják ezeket. Nos, a lista igencsak széles. Egy szexuálpszichiátriával foglalkozó külföldi ismerősöm egyszer elmondta a prakszisában ki is fordulnak elő. Érdekes ez a sor. (A szexbaba kép nagy méretben itt.)
Egyedülállő férfiak és kisebb mértékben nők. Nők csak azért, mert számukra használható szexbabát gyakorlatilag alig készítenek. Mondván nincsen rá igény. Meg nekik könnyebb a felfújható és nem felfújható pót hímtagok- vibrátorok. használata Ő mindig azt ajánlotta, ha a nő segít barátjának, férjének a szexbaba használatakor, akkor ő mindig használja az úgynevezett dance slip-et. Ez egy olyan kis nadrág latexből vagy neoprénből, amelyben egy felfújható dildó van belül a megfelelő helyen elől. Ekkor nem alakul ki a tudat alatti féltékenység.
Vannak olyanok,akik akkor ismerkedtek meg vele, amikor feleségük terhes lett. Később megmaradtak édes hármasban, mert mint látjuk a szexbabák egy része más mint egy sima önkielégítő eszköz, és más is mint az elő mása.
Vannak olyanok, akik változatosságra törekednek, de nem akarnak másokkal a betegségtől való félelem okán, vagy más miatt kapcsolatot létesíteni. Ehhez a réteghez tartoznak azok is, akiknek igényük van a gyakori vagy változatos szexuális együttlétekre. Őket segíti az is, hogy a valóban felfújható babák, mint látható, könnyen tisztántarthatóak és elférnek az utazó csomagban, mindig akcióra készen…
Vannak olyanok, aki pszichés betegségük miatt – kapcsolatépítési képesség hiánya miatt – használják ezeket az eszközöket, már-már mániákusan. Ők azok, akik öltöztetik szinte élőként kezeik ezeket. De ők azok, akik extremításként vagyonokat fizetnek a szex androidokért, a szilikonból készülő megszólalásig élethű szexuális élettelen testekért.
Vannak tinik és kevésbé tinik, akik ezen tanulják a szexualitás gyakorlatát, vagy éppen ez ad segítséget részleges impotenciájuk kikúrálásához.
Vannak még olyanok, akik csak egy agglegénybúcsú vagy újévi parti jó megviccelési eszközét látják benne.
Vannak sportolók, – nagyon sokan – akiknek mindig kéznél van, ha edzés után akarják feszültségüket levezetni. Szexuálterapeuta ismerősöm szerint gyakran és szívesen használják táncosok, művészi tornával, aerobic-kal, testépítéssel foglalkozók, valamint műúszók. Itt különösen a nőknek van – lenne igényük – mert ez egyben egy kellemes kalória égetési mód is. Férfiak pedig testedzés mellett és helyett.
Vannak betegek, aki először orvosi javaslatra kezdték – természetesen Nyugat Európáról és a tengerentúli fejlett országokról van szó – majd a feleség/barátnő mellett továbbra is használták. Ott szívinfarktus után a gyógyulási folyamatban, illetve részleges impotencia esetén, egyéb terápiákkal kapcsolva szokták ajánlani.
Vannak akik kikapcsolódásként egyfajta szex aerobichoz -szexual wellness vagy fitness -használják partnerként… és néha a tényleges partner mellett másodikként.
Ami itthon nem mindennapos, használják még nyugaton a szexuálterapeuták is, gyakorló objektumként, vagy olyan partnerként, amik nem szólnak, ha hibázott a félénk delikvens. Ami viszont fontos, hogy sok felfújható szexbaba mást is tud mint az élő, annál többet és mást. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik némelyik, ami a Káma Szutra képzésen részt vett természetes kéjhölgyeknél sincsen. Csak egy a baj, hogy az ilyen babák – éppen a tömegtermelés hiánya miatt ritkák.
Egyik érdekes írásban, ami magyarul is megjelent a Szociális Szakmai Szövetség hírlevelében a 2004 augusztus szeptemberi számában a David Williams: Szexuális és személyes kapcsolatok című tanulmánya, ahol megemlíti, hogy Angliában a szexuálterápiában még fogyatékosok esetében is kifejezetten ajánlják a gumibabák használatát.
A szobortestekre, próbababákra vagy más szintetikus testekre való ráizgulást a szakirodalomban agalmatofíliának nevezik. Az agalmatofíliának gazdag szépirodalmi illusztrációs anyaga van, egy ógörög történetben elég rosszul járt az a szerencsétlen, aki beleszeretett Praxitelész Afrodité-szobrába.
A férfi néhány napig suttogott neki, majd egy együtt töltött templomi éjszaka után levetette magát a szikláról. Jól ismert Pygmalion története is, aki Ovidiusz Metamorfózisai szerint saját, nőt ábrázoló szobrába szerelmesedett bele.
Meghan Laslocky Real Dolls: Love in the Age of Silicone címmel terjedelmes riportot tesz közzé a Realdoll-jelenségről. Ebben több szexbaba tulajdonost szólaltat meg. Legtöbbjük kerülte a személyes találkozót. A szerző arról számol be, hogy a szexbaba tulajdonosok lehetőség szerint kerülik az emberekkel való személyes érintkezést.
Olyanok is akadtak közöttük, akik szerelmi csalódás után folyamodtak a babakapcsolathoz, és ezáltal boldogabbnak határozzák meg magukat. Valaki úgy fogalmaz: aki allergiás a rózsára, nem allergiás a műrózsára – ugyanígy, ő allergiás a nőkre, de nem a műnőkre.
A tulajdonosok között vannak, akik valóságos háremet gyűjtöttek össze. Laslocky arról számol be, hogy a babatulajdonosok szubkultúrája egyféle ideológiát is működtet, amely megpróbálja rendezni a “civil” világban kialakult, velük kapcsolatos előítéleteket. A közösség számára fontos, hogy aláhúzza: szexuális beállítottságuknak semmi köze a nekrofíliához.
Érvként azt hozzák fel, hogy a műpénisz és a műnő ugyanazt a funkciót tölti be, a nőket mégsem nevezi senki nekrofilnak. Tiltakoznak az ellen is, hogy a műnő használata a nők elleni agresszivitás jelzője lenne, minthogy, érvelnek, az erőszakot elkövető férfit nem a nő passzivitása izgatja fel.
Nagyon sértőnek érzik azt is, hogy olyan személyeknek állítják be őket, akik nem tudnak kapcsolatot létesíteni igazi nőkkel. Sőt az állítják, hogy amennyiben a Realdoll babák nagyon-nagyon olcsók lennének, minden férfinek lenne egy otthon, mert szíve mélyén mindegyik férfi vágyik egy ilyen játékszerre.
Ha a szakpszichológusok nem tekintik okvetlenül betegesnek a babákkal való erotikus fantáziálást vagy alkalmankénti szexuális kapcsolatot, hozzá szokták tenni, hogy egy babaháremmel rendelkező férfit valószínűsíthetően domináló nők vettek körben gyerekkorában, ami őt nagyon érzékenyen érintette. A babákhoz való túl erős kötődés pedig legalábbis némi szociális beilleszkedési problémára utalhat.
A szexológusok szerint az is magyarázatra szorul, hogy valaki a teljes passzivitást és alárendeltséget tekinti az ideális női szerepnek. A szexológusok szerint a szexbaba (guminő) tulajdonosok nagy része valószínűsíthetően egy bizonyos Asperger-szindrómával rendelkezik.
A betegség egyféle autizmus: átlagos vagy átlagosnál magasabb intelligenciával rendelkező emberek rendkívül alacsony szociális intelligenciával vannak felvértezve, nehézségeik vannak mások érzelmeinek azonosításában és értelmezésében, és általában a nonverbális kommunikáció megértésében. Források: Szextér, Szex tech blog, Szexpláza.