– Kiragaszthatnánk egy piros karikát a kocsi oldalára! – ült mellém, formás popsiját elhelyezve, fekete nadrágostól.
– Mint „szexjárat”?
– Aha. Mind a két oldalra, sőt előre-hátulra is, a tetejére is, a repülők is vigyázzanak! Jó nagy, pirosat, mint a hulahopp karika…
– Hulla vagyok már, mire odaérünk, minden nap! – Péntek reggelen hangzottak el ezek a már ismert mondatok.
– Előttem mindig egyedül utaztál?
– Oda-vissza igen, csak akkor nem, ha napközben mentem valahová.
– És egyedül mit szoktál csinálni? – Úgy tűnt, sosem fogy ki a kérdésekből.
– Előveszem a farkamat és játszadozok…
– Tényleg? – hüledezett.
– Nem, de jól hangzik – nevettem el magam. – Igazából sok zenét hallgatok.
– Már majdnem elhittem, és arra gondoltam, hogy most már ez is az én dolgom lesz, mint a csoki vásárlás, de ha csak vicc volt…!?
– Ez is jól hangzik. Nem ijednék meg… Azt szoktam játszani, hogy előveszek egy cd-t onnan, és beteszem úgy, hogy nem pillantok rá. Ki kell találnom, mi szólal meg. Kinyitotta a kesztyűtartót – Ez igen, micsoda választék! – és visszacsukta.
– Akkor hogy is van? Előveszem… – huncutul várta a hatást, a szeme sarkából figyelve.
– Te most miről beszélsz? Nem a cd-kről, ugye?
– Még az előzőeknél leragadtam… Szívesen csinálom neked, de nem állhatunk meg, nem akarok elkésni, miattam az idő rabjai vagyunk.
Meredező fák suhantak el mellettünk. Visszafelé azon utazunk! – mutatna rájuk Pistike. Nem voltam ám nagyon zavarban…
– Menet közben?
– Akár… Te nézel előre és vezetsz, a többi az én dolgom… Az első rész itt 2. rész itt, 3. rész itt, a 4. rész teljes történetet itt olvashatod el – az 5. rész itt.