Az autoerotika, önkielégítés kezdetei, múltbéli áttekintés. Az önkielégítésnek – éppúgy, mit minden egyéb szexuális viselkedésnek – messzire nyúló előzményei vannak. A szexuális képességek, az erotika fejlődése az autoerotikával kezdődik, vagyis önmagunk nemiségének fölfedezésével. A szexuális élvezet nem kapcsolódik mindjárt, vagy legfőképpen a nemi szervhez. Freud óta tudjuk, hogy eleinte más zónák, például a száj és a végbélnyílás fontosabbak lehetnek. Ez összefügg a szopás (szoptatás) jelentőségével, ami a csecsemő és anyja számára egyaránt örömforrás.
Maszturbáció vagy onánia, így is nevezhetjük azt a folyamatot, melynek során a férfiak és a nők szexuális késztetéseiket önkielégítés által vezetik le. Maga az onánia megnevezést, a bibilai Onan névből származtatják.
Az anyamell szopása után az autoerotika legelső és leggyakoribb formája az ujjszopás. A legtöbb kisgyermek egy ideig – néha az iskoláskorba nyúlóan – szívesen szopja az ujját. Nem azért, mert éhes, hanem mert szája ingerlésével örömet szerez magának. Ez a fajta örömszerzés fejleszti a száj mint erogén zóna érzékenységét, s ez az alapja később a csókolózás élvezetének, vagy az olyan „orális vigasztalódásoknak”, mint az édességek szopogatása vagy a dohányzás…

vibrator_hasznalata_maszti_kozben_a_csiklo_izgatasa

Az anális (tehát végbélnyíláshoz kapcsolódó) autoerotika a kisgyermek tisztaságra szoktatása során szokott megjelenni. A gyermek rájön, hogy a széklet vagy vizelet visszatartása, majd kiengedése kellemes izgalmat és élvezetet jelenthet. Ezáltal természetesen megnő a végbélnyílás mint erogén zóna jelentősége. Így ennek később az önkielégítés (vagy petting) során is lehet szerepe.
A közfelfogásban a maszturbációt a nőkre, míg onániát a férfiakra vonatkoztatják. Nem is gondolnánk, hogy az ókorban, a nőket egészségük megőrzése céljául az orvosok ezzel a módszerrel kezelték. Már a XVI. századi írásokban találunk feljegyzéseket melyből megtudhatjuk, hogy az onániát akkoriban a pénisz megnövelésének egyik legjobb módszerének, ugyanakkor az egyik legszörnyűbb bűnnek is tartották. A szexualitás világában kisebb időutazást téve megtudhatjuk, hogy az Onánia első kézikönyve 1712-ben látott napvilágot, ami az emberek szörnyű bűneit és azok félelmetes következményeit is magába foglalja. Ez volt az első olyan kézikönyv amiben az önkielégítés káros hatásaira valamint mellékhatásaira hívták fel a figyelmet és tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy milyen módszerekkel lehet kezelni „ezt a szörnyű betegséget”. Úgy vélték, hogy az erkölcstelen magatartáson kívül akár őrülethez is vezethet.
Az autoerotika fejlettebb formája az önkielégítés. Ez már csecsemőkorban megkezdődhet, gyakoribbá válik az óvodás vagy kisiskolás korban. Éspedig nemcsak a kisfiúknál – akiknek a pisiléshez mindenképpen kézbe kell venniük nemi szervüket –, hanem a lányoknál is. Az amerikai A. C. Kinsey már a ’40-es években úgy találta, hogy az óvodáskorban több lány folytat önkielégítést, mint fiú. Éspedig nem ritkán orgazmussal! Bár az is igaz, hogy 10 éves kor alatt a nemi szervek ingerlését inkább maszturbációnak nevezhetnénk, mint önkielégítésnek, mert többnyire csak pár perces kis játék. Ami a fiúknál ugyan merevedéssel jár, de kielégüléssel nem nagyon.
De hát hogyan is járhatna – mondhatná erre valaki –, hiszen serdülőkor előtt a fiúknak nem lehet magömlése. Márpedig, mint tudjuk, férfiaknál a kielégülés magömléssel jár.
A gondolat logikusnak látszik, mégis téved, aki így gondolja. Egyrészt felnőtt férfiaknál is lehetséges magömlés nélküli orgazmus. Másrészt ugyanez lehetséges a serdülőkor előtti fiúknál, sőt, náluk csak ez lehetséges. A szexuális izgalom náluk is elérhet egy csúcspontot, amit a szokásos izomösszehúzódások oldanak föl, azzal a különbséggel, hogy ondó nem ürül (minthogy még nem termelődik).
Tehát a magömlés hiánya semmiképpen sem jelenti azt, hogy a serdületlen fiú nem elégül ki az önkielégítéskor. De tény, hogy a kielégülés elmaradása nála kevésbé problematikus, nem jár a későbbiekhez hasonló hiányérzettel. Kisiskolásoknál már elég gyakori a közös játék a nemi szervekkel. Főleg a fiúk kedvelik a csoportos maszturbációt.
De egyáltalán mikor és hogyan kezdődik az önkielégítés? Saját vizsgálataim szerint a nők 3%-ánál már 6 éves kor előtt. Ez az arány a serdülőkorig 14- 15%-ra nő, de 14–16 éves korban nem növekszik jelentősebben, s még 18–19 éves lányoknál sem éri el az 50%-ot. A férfiaknál mindez másként alakul. Serdülőkor előtt ugyan náluk is csak 14-15% kezdi, de a serdülés évei alatt ugrásszerűen megnő az önkielégítést folytatók száma (18 éves korig 75-85%- ra)!
Ezt a különbséget jórészt az magyarázza, hogy a serdülő fiúk az éjszakai magömlések nyomán mindenképpen megismerik az orgazmust, a szexuális kielégülést, s épp ezért általában jobban kívánják, mint a legtöbb lány, aki ilyet még sohasem tapasztalt. A fiúk ezért többnyire spontánabbul kezdik, s csak utólag szereznek be erről információkat (egyrészt társaiktól, másrészt könyvekből), míg a lányok többsége csak az infomációk nyomán próbálja meg – ha egyáltalán megpróbálja. Őket ugyanis a tapasztalatlanságon kívül is sok minden visszatartja ettől.
1758-ban a Samuel Tissot svájci orvos akkori megállapításai alapján, nyilvánosságra hozott egy igen csak megkérdőjelezhető elméletet, mely szerint a szexuális aktus közbeni vérkeringés-változás káros hatással van a szervezetre, ami akár agyi károsodáshoz is vezethet. Az onánia által okozott betegségek kézikönyve, akkoriban a professzor legjelentősebb munkájának bizonyult. Nem véletlen, hiszen annak leírásait sokan nagyon is komolyan vették. Az olyan betegségeket és tüneteket, mint a fejfájás, a reuma, a pattanás, az önkielégítés mellékhatásaiként tartották számon. Az idők során még számtalan olyan könyv jelent meg, melyben az önkielégítés negatív árnyoldalait ecsetelték. Így arra is találunk utalásokat mely szerint az onánia hátráltatja a növekedést, negatívan hat az agyi idegpályák működésesre, epilepsziás rohamokhoz, bénuláshoz, idő előtti öregedéshez vezet, valamint az aki gyakorolja siralmas állapotba kerül.
Úgy tartották, hogy nők esetében az előbbiekben említett „betegségeken” kívül hisztériához, a menstruációs ciklus felborulásához és idegi károsodáshoz vezetett. A vibrátor használatát, mint az orvosi kezelés kiegészítőjét a XIX. században a hisztéria kezelésére ajánlották. Úgy gondolták, hogy a hisztéria a szexuális energiák felgyülemlésének következménye, ezért ennek a betegségnek a sikeres kezelésére és leküzdésére a vibrátort tartották a legmegfelelőbb módszernek. Az úgynevezett női “clitoridectomia” kezelésére a pszichoanalitikusok gyakran a maszturbálást alkalmazták. Mindössze 1948-ban sikerült bebizonyítani azt, hogy az önkielégítés teljesen természetes és elfogadott jelenségnek számít. 1975-ben a katolikus egyház egy olyan szexuális etikával kapcsolatos nyilatkozatot közölt, melyben az önkielégítést súlyos mentális betegségnek nyilvánította. A „kártékony viselkedést”, az emberi jellem gyengeségének és önmagunk ellen elkövetett merényletnek tekintette.
Érdekességek az önkielégítésről – William Keith Kellog aki véletlenszerűen állította elő a kukoricapelyhet, a későbbiek során azt nyilatkozta, hogy az önkielégítés vágyának csillapítása érdekében is bátran fogyasztható.
Kevesen tudják, hogy Május az önkielégítés hónapja. Nem találunk pontos utalásokat arra vonatkozóan, hogy miért szükséges erre egy külön hónapot kijelölni de tény az, hogy nemhivatalosan 1995-től Május az Onánia hónapja.
Indonéziában az önkielégítést törvénytelen cselekedetnek minősül, amiért lefejezés jár.
A fentiekben felsorolt tévhitekkel, hiedelmekkel ellentétben az igazságot ma már mindenki tudja. Az önkielégítés nem okoz agyi károsodást sőt még epilepsziás rohamot sem vált ki, éppen ellenkezőleg az önkielégítés az egészségre éppoly jótékony hatással van, mint a „normális” szexuális kapcsolatra. Tény az, hogy az onánia még a XXI. században is tabunak számít és csak nagyon szűk körben lehet róla nyíltan beszélni. Ez ellen nincs mit tenni, mert az elavult tévhiteket felváltják a régiekre épülő újabb hiedelmek.
Ismerkedés a testünkkel – Ebben a legnagyobb segítőtárs egy tükör, amiben úgy vizsgáljuk meg meztelenül magunkat, mintha csak most látnánk a saját testünket először. Jó, ha beszerzünk egy másik tükröt is, hogy a nem látható részek, mint a hát görbülete vagy a fenekek formája is jól láthatók legyenek. Alakítsunk ki egy teljesen új nézőpontot saját magunkkal kapcsolatban. Ha észrevesszük, hogy a kritikus Én kezd felülkerekedni, kezdjük újra, mindaddig, míg saját látványunkat jó érzéssel el tudjuk fogadni. A cél a test megismerése, és nem a kritizálása. Figyeljük meg a jellegzetességeket, azokat a tulajdonságokat, amik a testet egyedivé és kívánatossá teszik. A nők örülhetnek, hogy pl. a mellbimbóik színe mennyi izgalmat kelthet. Vegyük észre a hát és a csípő közti görbületet, a has formáját, a lábak erősségét. Először csak nézzük magunkat, és képzeljük el, hogy aktus közben hogyan használnánk a testrészeinket. Ezután a felfedezés többi öröméhez használjuk az érintést.
Az önkielégítést végzőknek (rejszol, önkielégítést végez, marokmarcsa, masztizik, onanizál, recskázik) a szexben sincs annyi problémájuk, hisz jobban ismerik erogén zónáikat. A masztiban jelentősége van a szexuális segédeszközöknek is. A maszturbálás az önkielégítés, a saját testünk megismerése a legjobb út a kielégítő élvezetekhez. Szex segédeszközöket férfiaknak és nőknek (vibrátorok, dildók, péniszpumpák, és sorolhatnánk) erotikus boltokban, szexshopban vásárolhatod meg, vagy webáruházban rendelheted meg.
Az autorerotika bejegyzések 1. rész Az önkielégítés értékelése – 2. rész. Az autoerotika kezdetei, múltbéli áttekintés.